Dr. Tiringer István a PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet pszichiáterének előadása 2006.11. 29-én Pécsett

A betegség okozta megterhelések
Megzavart érzelmi egyensúly
  • új vagy intenzívebbé váló érzelmek
  • a fenyegetettség élménye
A közérzet és a testi integritás megváltozása
  • sérülés vagy korlátozottság
  • fájdalmak és panaszok a betegségből vagy annak gyógyításából kifolyólag
  • rokkantság
Az önmagunkról kialakított kép megváltozása
  • az autonómia és a kontrollérzés csökkenése
  • a testséma vagy az önkép megváltozása
  • a betegséglefolyás, a jövőbeni családi és szociális körülményekbizonytalansága
Pszichés megterhelésekre adott reakciók
  • A betegségfeldolgozás fogalma a betegség okozta terhekkel történő megküzdést, a pszichés egyensúly helyreállításának folyamatát írja le .
  • Megküzdés – feldolgozás
  • Énvédő mechanizmusok – vészreakciók, tudattalan tagadás („nem lehet igaz”).
  • Aktív megküzdés (információgyűjtés, aktív együttműködés). Általában kifejezetten jó megküzdésnek tartják
  • Passzív, rezignált megküzdés. Tehetetlenség, reménytelenség, rágódás, önvádlás, lázadozás a sors ellen („miért pont én?”) és szociális visszahúzódás. Többnyire depresszív hangulattal társul.
  • Értelemtalálás. A betegségek alkalmat adnak arra, hogy a személy életét átgondolja, s hogy a betegségben értelmet találjon (a betegség, mint esély – új életcélok, kapcsolatok elmélyülése).
Viselkedés szintű megküzdés
  • Figyelemelterelő aktivitás: „A munkába vetettem magamat, hogy ne kelljen a betegségemre gondolnom”.
  • Aktív elkerülés: „Nincs szükségem arra, hogy három havonta ellenőrzésre menjek; most minden rendben van velem.”
  • Konstruktív aktivitás: „Korábban nem gondoltam volna, hogy egy hobbi, mint nálam a festés mostanában, ilyen sokat jelenthet”.
  • Aktív betegségmagatartás: „Fontos számomra, hogy mindent megtegyek, ami a kivizsgálást gyorsítja.”
Megküzdés a gondolkodás szintjén
  • Figyelemelterelés: „Ha nehéz gondolataim jelentkeznek, mindjárt valami másra, örömtelire gondolok.”
  • Elfogadás, sztoicizmus: „Ez van …, ezt kell elfogadnom.”
  • Disszimuláció: „Nem tudom jöhet-e még valami, miután túléltem a műtétet. Most már szeretnék úgy élni, mint korábban.”
  • A tartás megőrzése: „Fontos, hogy a nehéz időkben is kézben tartsam a dolgokat, hogy kitartsak.”
Érzelmi megküzdés
  • Érzelmi ellazulás (tehermentesítődés): „Pocsékul érzem magam, a sírástól legalább megkönnyebbülök.”
  • Optimizmus: „Mindig is jó kedélyű ember voltam, remélem ez segít, hogy ezt a betegséget is legyőzzem.”
  • Rezignáció, fatalizmus: „Amikor a diagnózisomat meghallottam, egy világ dőlt össze bennem, nem akartam tovább élni.”
„Jó” / „rossz” megküzdés
  • Legmarkánsabb az összefüggés a rezignált megküzdés és az érzelmi állapot között.
  • A rugalmas, a helyzetnek megfelelő megküzdési stratégiák tekinthetők leginkább adaptívnak.
  • Minél nagyobb a megküzdési repertoár, annál jobb.
Probléma-, érzelemorientált megküzdés
  • Problémaorientált megküzdés – ha a helyzet befolyásolható.
  • Az érzelemorientált megküzdésnek akkor van jelentősége, ha a helyzet megváltoztathatatlan.
  • Pl., ha romlik az életminőség, a krónikus betegek csökkentik az elvárási szintjüket.
  • Megküzdés az elvesztett képességek kompenzációja is.
Helyzeti hatások vagy személyiség?
  • A különböző betegségek esetében a megküzdések meglehetősen hasonlók.
  • A megküzdési stratégiák részben személyiségfüggők (ki, hogyan reagál fenyegető információkra?).
Társas megküzdés.
  • Párkapcsolat. A legfontosabb támogatási lehetőség
  • a ragaszkodás kinyilvánítása, a problémák empatikus megértése
  • Nehézséget jelent, ha a partner kerüli a nehéz témákat, vagy érzelmileg visszahúzódik, ha a betegség súlyát lekicsinyli, ha a beteget kritizálja.
  • Vizsgálatok szerint a súlyos betegség alapvetően nem kérdőjelezi meg a partnerkapcsolatot.
A pszichológiai tényezők – lefolyás lehetséges magyarázatok.
  • A pszichés és a testi állapot összefüggése
  • A betegnek nyújtott információ befolyással van a megküzdésre
  • Pszichoimmunológiai kölcsönhatások
  • a depresszió rontja az immunrendszer működését, csökkenti a túlélési esélyeket (??)
  • Együttműködés a kezeléssel
  • A prognózis előrejelzője, de nincs oki kapcsolatban a lefolyással.
Megküzdés malignus betegeségben szenvedőknél
  • A megküzdés legfontosabb feltételének a részletes informálás tűnik.
  • Második helyen áll a döntésekbe történő bevonásnak az igénye.
  • Ez nem azt jelenti, hogy a betegnek egyedül kell döntenie, inkább az orvossal történő együttes döntésről van szó.
A „jó”, „rossz” megküzdés
  • Általában az aktív megküzdést, a konfrontációt, a küzdőszellemet, valamint a humort, az elfogadást, a megterhelő érzelmek kimutatását és a támogatás keresését tekintjük adaptívnak.
  • A depresszív feldolgozás, a reménytelenség, rezignáció, fatalizmus, a szociális izoláció és az érzelmek elnyomása maladaptívnak tekinthető.
  • Individuális szempontok !
Mit tanácsolhat az orvos?
  • A küzdőszellem és a „pozitív” beállítottság hangsúlyozása – teljesítménykényszer
  • A szomorúság és szorongás normálisnak tekintendő, bizonyos keretek között megengedhető
  • Nincs olyan megküzdési stratégia, ami a prognózis javítására ajánlható lenne. Arra kell bíztatni a beteget, hogy megtalálja azt a saját megküzdést, ami mellett legjobban érzi magát.
Szubjektív betegségelméletek
  • El kell fogadni akkor is, ha tudománytalanok
  • növelik a szubjektív kontroll érzését
  • Pszichoszomatikus modell – az ilyen betegek többnyire igen komoly érzelmi terheket viselnek (személyiség, traumatikus gyerekkori élmények)
  • Tudományosan nem igazolható összefüggés a „rákra hajlamosító személyiség”, a depresszió és a megterhelő életesemények valamint a malignus megbetegedés között.
Szubjektív betegségelméletek 2.
  • A bűn és büntetés, a betegség „megérdemeltségével” kapcsolatos meggyőződés gyakran része a szubjektív betegségelméletnek
  • a világ igazságosságába vetett hit, „mindenki azt kapja, amit megérdemel” (viktimizáció)
  • A betegségéért felelősséget vállaló páciens megmentheti az igazságos világba vetett hitét, de ezért igen nagy árat fizet.
Az orvos-beteg kapcsolat jellegzetességei
  • A betegek információigénye. Súlyos betegségekben is a betegek 80-95%-a szeretne teljes mértékű információkat kapni a betegségről, a kezelésről és a prognózisról.
  • Az együttes döntés igénye. A döntésekben történő részvétel igénye, a felelősségvállalás többnyire nem éri el az információigény szintjét.
Az orvos-beteg kapcsolat jellegzetességei 2.
  • Közös döntések. A páciens elképzeléseinek és értékeinek szerepe van egy gyógykezeléssel kapcsolatos döntés meghozatalában (életminőség / optimális kezelés).
  • A beteg felhatalmazása. A beteget képessé tenni arra, hogy az orvosi döntésekben egyenrangú partnerként vegyen részt.
  • A beteg saját betegségének szakértőjévé válik.
Az ideális közös döntés
  • A szakértő szerepe, hogy a páciensnek a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján bemutassa a lehetséges kezelési módokat.
  • A páciens feladata, hogy a saját preferenciáit az elmondott kezelési lehetőségekkel összeegyeztesse.
  • Az ezt követő alkufolyamatban a szakértőnek természetesen lehetősége van a páciens meggyőzésére; azonban azt is el kell fogadnia, ha a beteg másképpen dönt, mint amit ő optimálisnak tartana.
Megvalósulás a gyakorlatban
  • Az orvosok gyakran alulbecsülik a páciensek információigényét.
  • Az orvosok a beteg felhatalmazása révén elbizonytalanodnak saját szerepükben.
  • Az érzelmi szempontok megbeszélésében az orvos nem érzi kompetensnek magát.
  • A kezelési módszer eredményességének bizonytalanságáról nehéz informálni.