– Azt hiszem, ritkaságszámba megy, hogy egy diagnosztikus szakember vezetheti az onkológus társaságot.

 

 

– Nagy tisztességnek érzem, hogy radiológus szakemberként elnökké választottak. Talán ez is mutatja, hogy a társaságnak az a lényege, hogy sok szakma sok szakembere dolgozik együtt, és a multidiszciplinaritásnak részese a patológus, a radiológus is, nem csak a klinikai onkológus vagy a sebész. Az onkológiai ellátást ugyanis nem egy orvos viszi sikerre, hanem az olyan jól szervezett intézmények, ahol az orvosok képesek az együttműködésre – ez adja a mi intézetünk erejét is.

 

– Mit szeretne megvalósítani elnökként?

 

– Ezt a multidiszciplinaritást szeretném tovább erősíteni. Támogatni a kooperációt a különböző szakmák, a különböző társaságok között, sőt a különböző korúak között is. Szeretném segíteni a tumoros betegekkel foglalkozó civil szervezetekkel, illetve a nemzetközi tudományos társaságokkal, valamint a szakdolgozókkal való együttműködést is. Emellett nagyon fontos a továbbképzés, aminek szintén multidiszciplinárisnak kell lennie. Szoros kapcsolatban vagyunk a Marosvásárhelyi és a Pécsi Orvosegyetemmel. Minden évben több rendezvényen tartunk onko-radiodiagnosztikai kurzust radiológusoknak, az idei 25. Soproni Kongresszuson például a képalkotók szerepe a prognosztikai faktorok vizsgálatában és az új, 2010 januárjától érvényes 7-es TNM bemutatása volt a téma.

 

– A MOT konferenciáján is előtérben van a prognosztikai tényezők képalkotó módszerekkel történő vizsgálata.

 

– Az onkológus konferencián ugyanezt a témát a klinikusok oldaláról közelítjük meg. A radiológusoknak arról tartottunk előadásokat munkatársaimmal, hogy hogyan dolgozzanak együtt a klinikussal, milyen metodikát válasszanak, hogy ez a kooperáció a lehető leggyümölcsözőbb legyen, a klinikusoknak pedig arról fogunk beszélni, hogy milyen segítséget várhatnak tőlünk, miben tudnak ránk hagyatkozni, hogyan érdemes feltenniük a kérdéseket, mi az, amit elvárhatnak tőlünk. Mi, radiológusok majdnem az összes beteggel találkozunk, a diagnózisok nagy része nálunk születik. A daganat általunk megállapított kiterjedése, stádiuma, szöveti struktúrája alapján lehet meghatározni, hogy milyen terápiában részesüljön a beteg. A pácienseket követjük, tehát nemcsak a diagnózis felállításában, hanem a terápia hatékonyságának megállapításban, reziduális daganatszövet keresésében, a szövődmények kimutatásában, az esetleges recidívák felismerésében is alapvetően meghatározó a modern képalkotó diagnosztika szerepe. 

 

Forrás: Rákgyógyítás